– Miért a nemzetbiztonsági bizottság munkájában is résztvevő politikusok
között alakulnak ki az elmúlt hónapokban rendre botrányos helyzetek? Ez a
legfontosabb terület ma Magyaror-szágon? – Arról van szó, hogy az említett bizottság tagjai már több helyen és
számtalanszor összecsaptak. Ez a folyamat 1998-ban, Orbán Vikor ominózus
megfigyeléses bejelentésével kezdődőtt, hiszen amikor a bizottság ebben az ügyben
megpróbált eljárni – ráadásul az ellenzéki oldal javaslatára – akkor a
kormányoldal ezt a törvényben is előírt jogát a bizottságnak leszavazta. A
vizsgálódáskísérleteket a kormánykoalíció egyrészt zárt üléssé tette, tehát
elzárkózott a nyilvánosságtól, másrészt pedig nem engedte, hogy az a bizottság
vizsgálja, amelyik tulajdonképpen a törvény alapján erre jogosult lenne. Ráadásul
az emiatt létrehozott, úgynevezett megfigyelési bizottságba praktikus okokból a
nemzetbiztonsági bizottság tagjait delegálták a pártok. Tehát a szembenállás ott
is folytatódott. Így aztán kialakult egy párviadal, amivel önmagában semmi bajom nem
lenne, ha az egész nem válna durván személyeskedővé. – A mostani ominózus eset kinek a "hibájából" történhetett meg?– Ez egy nagyon-nagyon furcsa eset. Azt mondogatják a fideszesek, hogy Vancsik
Zoltán, úgynevezett nemzetbiztonsági kockázati tényezője a fia ügye miatt
megváltozott. Szerintem ezt egyetlen politikusnak sincs joga más politikusra mondani,
ugyanis a kockázati tényező megítélése titokvédelmi szempontból történik, ami
kizárólag szakmai kérdés. Nem véletlen, hogy az úgynevezett "C"-típusú
nemzetbiztonsági átvizsgálást, amelyen minden bizottsági tagnak át kell esni, nem
politikusok hozzák, hanem ez egy, úgynevezett államigazgatási eljárás keretében
születik meg. Vancsik úr kétszer is átesett ilyen "C"-típusú átvilágításon,
s mivel tagja lehetett a bizottságnak, így feltételezem: az átvilágítás az ő
esetében kockázati tényezőt nem állapított meg. Ha most az illetékes szakember azt
mondaná: kérem szépen itt változott a helyzet ilyen és ilyen oknál fogva, akkor azt
államigazgatási eljárás keretében kellene kimondania. Azt gondolom, azért van, hogy
a fideszes képviselők a szakmát nem merik "odahozni" a bizottság elé, mert a
szakma akkor azt fogja mondani: mi figyelünk erre az ügyre, ha zsarolni akarnák a
képviselőt – törvényi kötelezettségeinknek eleget téve –, megakadályoznánk. – Mégis, ebben a legutóbbi ügyben Ön szerint ki a vétkes?– Az inkriminált eset a következőképpen történt. A bizottsági ülés végén
már éreztem, hogy itt rendkívül parázs a hangulat, ezért a bizottsági ülést
igyekeztem minél hamarabb lezárni. Amikor ez sikerült, akkor fogtam a cuccomat, és
kijöttem a teremből, hogy nehogy folytatódjon megint a Vancsikról szóló vita. Utána
csak annyit hallottam, hogy Kovács Zoltán odaszólt Vancsik Zoltánnak, hogy azért nem
válaszolt a kérdéseinkre, mert van takargatnivalója. Bocsánatot kérek, mi az, hogy
azt mondja az egyik képviselő a másiknak, hogy takargatnivalód van? Hát ez nem
provokáció? Utána, hogy mi történt, nem láttam, mert már kint voltam a folyosón.
Csak arra lettem figyelmes, hogy Kosztolányi képviselő rohan ki a teremből és
kiabál, hogy hol vannak az újságírók, mert Vancsik nekiment Kovácsnak. Ezután
mentem vissza a terembe, s ott láttam őket egymással szemben, közöttük Nikolics
képviselőt. Persze azonnal mondtam nekik, hogy hagyjátok abba ezt az egészet. Néhány
percen belül le is csitultak.– Ön tehát provokációnak tartja az esetet?– Ezt bizonyítani nem tudom. De azt tudom: a napirendi pontokról komolyabb
feszültség nélkül – a szokványos kommunistázós szurkapiszkák mellett –
békében tudott tárgyalni és dönteni a bizottság. Az utolsó pontnál, az
"egyebeknél" kezdték el a kormánypárti képviselők ártatlannak látszó
nyugalommal kérdezgetni, hogy mi van Vancsikkal és fiával. Sőt éppen erre a vitára
jött be erősítésül a Fidesz egyik prominens politikusa, aki előtte nem is vett
részt a bizottság munkájában. Tudhatták, hogy Vancsik fáradt, hisz ő a
székesfehérvári képviselőjelölt kampányfőnökeként az elmúlt napokban bizonyára
alig aludhatott. Emellett a kampány feszültsége is még munkálhatott benne. Hibázott.
Egyébként nagyon sajnálom, hogy családi ügyeket generálnak ilyen ügyekké. Mi
Rapcsák leányának szerencsétlenségéből és más kormánypárti politikusok családi
ügyeiből soha nem akartunk politikai tőkét kovácsolni. – Azt mondja, megtervezett dolog lehetett?– Lehet hogy teljesen véletlen – de ilyenkor az ember, ugye azért kombinál.
Sasvári Szilárd, akit tisztelek, becsülök, a Fidesz egyik vezetője. Nem vett részt
az ülésen, az "egyebek" napirendi pontra érdekes módon bejött. Akkor történt
ez, amikor a Vancsik-ügyet kezdték boncolni. Az ember elgondolkodik: az érdemi
vitákban nem vesz valaki részt, azon pedig, amikor a személyeskedést elkezdik –
Nyitrai András kezdte el – megjelenik az erősítés.
Vancsik Zoltán a székesfehérvári kampány vezetője, az ott folyó választásban neki
kulcsszerepe van. Ott Székesfehérváron azért sikeresek voltunk, keresik a fogást,
kit, hogyan lehet kompromitálni, kit, hogyan lehet irritálni, valamilyen módon idegileg
olyan helyzetbe hozni, amiben kiszámíthatatlanul viselkedik. De erre nem tudok semmi
bizonyítékot mondani.